TÖRTÉNETEM
Budapesten születtem, a nyarakat a Balatonnál töltöttem. Szülővárosom és a magyar tenger örök szerelmeim. Bárhol éltem és jártam a világban, e két helyen éreztem mindig otthon magam. Egykeként gyerekkoromat bearanyozta nagymamám állandó társasága. 1899-ben született; élő történelemkönyvként mesélt. Nagy foteljében bekuckózva hallgattam, szívtam magamba a történeteket. Sokszor bíztattam az írásra, ám ő mindig azt válaszolta, majd amikor megöregszik…
A feladat rám hárult, hogy mindazt, amiről már én mesélek a gyerekeimnek és majd az unokáimnak, leírva hagyjam az utókor számára. Több országban éltem, számos élmény kiált a betűkért. Ha esetleg még mások is szívesen olvassák majd, és nem pusztán a családom, az fantasztikus érzés lesz, bár erre még kedves Olvasó, kicsit várni kell.
Szeretnék visszakanyarodni a diákéveimhez, melynek legmeghatározóbb tanárélménye a József Attila Gimnáziumban volt. Péterfy Lászlónétól – mi Adriennek szólítottuk – tanulni maga volt a csoda. Óráin bepillantást kaptunk a művészettörténet számos területére. Építész lettem, ami a művészet és a racionális gondolkodás tökéletes egysége. Imádom a szakmámat, ám az írással más formában tudom kiegészíteni a kreativitás iránti igényemet. Amikor megtudtam, hogy lehetőségem van a Péterfy Akadémián fiától, Gergelytől az íróvá válás kurzusain fejlődni, éreztem, hogy nincsenek véletlenek. Hosszú út áll még előttem, amit az olvasókkal szeretnék megtenni.
EZ MÁR A KUTYA VACSORÁJA
Készülődik a legkisebb fiam is. Több, mint másfél éve első szülöttem és az ő kislánya már meglépték ugyanezt, azaz az óceán túloldalára költöztek.
Hogyan lehet „jól hozzáállni” ahhoz, hogy ne gyengítsd életed gyümölcsét, amikor fantasztikus lehetőséget kapott, ám ne is hazudj neki az érzéseidről? A válasz egyszerű: nem lehet.
ÜRES DOBOZ
Korán keltem, hogy a szombatra tervezett, családi ebédet időben előkészítsem. Aznap megszegtem a napi rutinomat: nem zuhanyoztam le reggel, csak fogat mostam. Tudtam, hogy néhány óra múlva tetőtől talpig levetkőzve, az összes ruhámat a mosógépbe fogom hajítani, utána pedig egy másodperc törtrésze alatt a fürdőkádban landolok majd, ahol a testem külső suvickolásával a lelkemet is ki szeretném takarítani.
MÁSODIK VAJÚDÁS
Mondták neki, hogy kisgyerek kis gond, nagygyerek nagy gond. Mindig legyintett rá. Neki ne okoskodjon senki! Hosszú évekig ideje sem volt gondolkozni, annyira lekötötte a napi munka, a gyerekek és a háztartás mókuskereke.
APU
Nagyon fiatal voltam, amikor megismertem. Szerelem, fiatalság, ki gondolt anyaságra, apaságra? Annyira távol állt tőlünk. Ez volt az ifjúság azon korszaka, amikor a középkorúság kezdetét úgy értelmeztük, hogy majd 30 után. Ugye milyen ismerős?
CSALÁDI EBÉD
Átlagos családi, névnapi összejövetel:
- Sziasztok, dupla Pfizeres vagyok, 3 héttel a második után – mondja a házigazda.
- Én Szputnyikos, bár csak egyszer kaptam, de 2 hónapja home office-ban egyedül – vigyorog a nagynéni.
Kissé béna, majd biztos ölelés követi a szóbeli üdvözlést. Puszi persze nincs, maszk marad.
ENGEM ARRA NEVELTEK
- A fiam úgy neveli a 9 éves kislány unokánkat, hogy talán majd évek múlva sem lesz túl késő meggyőzni gyermeke Anyukáját, hogy bátran beszéljen arról, ami régen történt vele, és merjen segítséget kérni.
A férjemmel közösen úgy neveljük a 9 éves kislány unokánkat, hogy Anyukáját soha nem hibáztatjuk, és szeretettel mesélünk róla, hiszen tudjuk, hogy ő áldozat és nem rossz ember.
Az unokám arról álmodozik, hogy feltaláló lesz, és csinál majd egy időgépet, hogy vissza tudjon menni a múltba, és mindent rendbe tegyen.
Az unokám arról álmodozik, hogy az ő Anyukája boldog lehessen.
Én egy olyan világban hiszek, ahol az őszinteség annyira természetes, hogy nem kell hozzá különösebb bátorság.
Én egy olyan világban hiszek, ahol az elromlott dolgokat nem eltemetni kell, hanem megjavítani.
Én egy olyan világban hiszek, amiben fel lehet vállalni a testi-lelki sebeket, a megszégyenítéseket; magunkért, a szeretteinkért, és a társadalom fejlődéséért.
FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETET
- Béla megigazította elegáns, méretre varratott gyapjú felöltőjét, elvette a szobalánytól a gondosan kikefélt, fekete kalapot, magához vette kedvenc sétapálcáját, majd elindult szokásos reggeli sétájára. Fiatalos, ruganyos léptekkel ment az Aulich utcza 3. szám alól a Dunapart irányába. Imádott Pesten élni. Pápa után a rohamos tempóban fejlődő főváros mindent megtestesített számára, ami fontos volt: luxust, pénzt, finom eleganciát és nívós társadalmi életet. A Szabadság téren leült kedvenc padjára, és maga mellé helyezte legkedvesebb újságját, az Est-et. A lapok kissé gyűröttek voltak már, hiszen előző nap első dolga volt, hogy az első oldaltól az utolsóig átolvassa. Nem a maga szórakoztatására hozta. Irmával ez volt a jelük, ami kissé hasonlított egy kémfilm képkockáira.
.jpg)
SZÍV ALAKÚ ANYAJEGY
- Giovanni hullámos haját teljesen szétzilálta a szél, ami még jobban kiemelte a sötét, tincsekkel körbeölelt, jóképű arcot. Szofi már az első látásra valami rendkívülit érzett a fiúval kapcsolatban: a magas, szemüveges, vonzó külső mély intellektust sejtetett. Nem ez volt az első szerelem az életében, de ilyen erős, minden porcikájában lüktető érzést még nem ismert. Az egyik hajtincset visszaigazította Giovanni arcából a fiú füle mögé, mire a fiú lágyan megfogta Szofi csuklóját, és finom csókot lehelt szív alakú anyajegyre a lány alkarján. Giovanni imádta ezt a különleges kis barna foltocskát a lány alkarjának belső részén.
ÁPRILIS 1.
- Április 1-e van, ilyenkor bolondozni szokás. A héten azt terveztem, hogy papírra vetem Apám híres tréfáit, vicces mondásait, amivel sikerült minden évben kihúznia a gyufát nálunk, egészen addig, amíg le nem esett a tantusz a dátumot illetően.
A SZÍNES SÁL
- Señorita, épp most lett kész a friss croissant. Hozhatok egyet, és mellé egy kis pohárka frissen csavart narancslét? Ez a ház ajándéka, nem illendő visszautasítani – legyeskedett még egy kicsit Isidro Irina körül.
MEGVÁLTÁS
- Martyna már akkor elhatározta, hogy amint lehetősége lesz, el fog onnét menni, amikor édesanyja csupán lélegző és vegetáló testében még mindig dobogott a szíve. Maga mögött akarta hagyni a várost, a sok-sok átélt szörnyűséget, mindent és mindenkit. Magányos volt, de végtelenül eltökélt. Nem várt csodát egy újrakezdéstől, pusztán valaminek a lezárását.
