ÁPRILIS 1.

Április 1, 2021

Április 1-e van, ilyenkor bolondozni szokás. A héten azt terveztem, hogy papírra vetem Apám híres tréfáit, vicces mondásait, amivel sikerült minden évben kihúznia a gyufát nálunk, egészen addig, amíg le nem esett a tantusz a dátumot illetően.
Nem sikerült leírnom, képtelen voltam rá. Az idei év merőben eltér a szokásostól. A szívem a torkomban dobog. Ezzel az érzéssel fekszem, ezzel kelek, ha pedig éjjel felébredek, akkor is ezt érzem.
Közeli barátom vív éppen emberfeletti harcot az életéért. Odajutottunk, hogy lassan legtöbbünk izgul valakiért, nehogy rossz hírt kapjon.
Csend van körülöttem. Elhalkult a város, amit a szirénázó mentők zaja tör meg, sajnos egyre sűrűbben. Nem tudok nem belegondolni abba, hogy milyen családi tragédiákat vetíthet elő a visító hang. Más lett a világunk, minden átértékelődött. Szeretteinkbe kapaszkodunk, óvjuk, védjük őket, közben olyan dolgokért áhítozunk, amelyeket nem lehet pénzért megvásárolni. Ölelések, találkozások, közös programok. Türelmesebbek lettünk, mert muszáj. Sokat elvett a vírus tőlünk, de talán bölcsebbé is tett minket.
Az áprilisi „tréfám” ilyenre kerekedett, remélem, hogy jövőre vidámabb lesz! Köszönöm nagyszerű írótársaimnak: a Felhő Café áprilisi szerkesztőinek, hogy a reggel közölt írásukkal a mérleget a másik irányba tudták billenteni!