MEGVĆLTĆS
MĆ”rciusĀ 9, 2021
Martyna kimerĆ¼lten Ć¼lt a hosszĆŗ műszak utĆ”n a buszon. SzokĆ”sĆ”vĆ” vĆ”lt, hogy Ć”polĆ³i munkaruhĆ”jĆ”t mĆ”rĀ otthon, azaz aprĆ³, bĆ©relt szobĆ”jĆ”ban felvette, Ć©s abban is ment haza, hogy ezzel is idÅt nyerjen. Koraeste a kisgyerekes anyĆ”k Ć©s iskolĆ”sok helyett jĆ³l ƶltƶzƶtt utasok Ć¼ltek kƶrĆ¼lƶtte. Az aktakukacoknak tűnÅ fĆ©rfiak elegĆ”ns ƶltƶnyƶket viseltek, a nÅk gondosan kisminkelve, gyƶnyƶrű frizurĆ”val, csinos, mutatĆ³s ruhĆ”kat. LegtƶbbjĆ¼k vidĆ”man mosolygott, valĆ³szĆnűleg hazafelĆ© menet mĆ©g beugrottak valahova egy sƶrre, lazĆtani a munka utĆ”n. A lĆ”tvĆ”ny megszokott volt szĆ”mĆ”ra, hiszen 5 Ć©ve, minden nap ezen a jĆ”raton utazott. Irigyelte a fiatalok jĆ³kedvĆ©t, lĆ”tszĆ³lag gondtalan fecsegĆ©sĆ©t, de talĆ”n leginkĆ”bb azt, hogy volt kivel cseverĆ©szniĆ¼k. Ha nem volt tĆŗl fĆ”radt, prĆ³bĆ”lta kitalĆ”lni, hogy a vele egyĆ¼tt utazĆ³k vajon hova jĆ”rnak dolgozni, Ć©s milyen otthon vĆ”rja Åket. Idegen orszĆ”gban, idegen kƶrnyezetben tengette Ć©letĆ©t. SzemĆ©bÅl a fĆ©ny mĆ”r Ć©vekkel ezelÅtt kihunyt. HosszĆŗ volt a buszĆŗt, bÅven volt ideje elmĆ©lkedni. Sokszor azt prĆ³bĆ”lta kitalĆ”lni, hogy vajon ki kivel, Ć©s milyen kapcsolatban lehet a kƶzelĆ©ben lĆ©vÅ Ć¼lĆ©seken. KĆ©t fĆ©rfi ƶsszebĆŗjva, vagy kĆ©t nÅ hasonlĆ³ helyzetben szĆ”mĆ”ra egy volt mindabbĆ³l a szĆ”mos, mĆ©g ennyi idÅ utĆ”n is Ćŗjnak szĆ”mĆtĆ³ impulzusbĆ³l, amivel az Å hĆ”trahagyott, mĆ©lyen vallĆ”sos, lengyel kisvĆ”rosi Ć©letĆ©ben soha nem talĆ”lkozott. Apatikusan hozzĆ”szokott ahhoz, hogy ahol Ć©l, az egy teljesen mĆ”s vilĆ”g, a maga szabadsĆ”gĆ”val, elfogadĆ”sĆ”val Ć©s sokszĆnűsĆ©gĆ©vel, Ć”m itt sem talĆ”lta meg a bĆ©kĆ©t a szĆvĆ©ben.
Martyna mĆ©lyen vallĆ”sos volt. SokĆ”ig ez adott neki erÅt mindahhoz, amit el kellett viselnie az Ć©letben. HosszĆŗ Ć©vtizedeken Ć”t tartĆ³ hite segĆtett feldolgoznia, ahogy a halĆ”l Ć©s az elmĆŗlĆ”s fĆ”jdalma gyerekkora Ć³ta rĆ”nyomta bĆ©lyegĆ©t az Ć©letĆ©re. MĆ©g egĆ©szsĆ©gĆ¼gyi szakkƶzĆ©piskolĆ”ba jĆ”rt, amikor Ć©desanyja hosszĆŗ, fĆ”jdalmas, szenvedĆ©sekkel teli kĆ©t Ć©v utĆ”n meghalt.Ā Meghalt,Ā meghalt, āĀ mondta ki tƶbbszƶr is a szĆ³t magĆ”ban, mert tudta, hogy ezzel vĆ©get Ć©rt imĆ”dott MamuskĆ”jĆ”nak fizikai szenvedĆ©se, Ć©s mindaz a mĆ©ltatlan, megalĆ”zĆ³ Ć”llapot, amit az Ć©vek sorĆ”n szinte alig tudott enyhĆteni, Ć©s kĆ©nytelen volt vĆ©gignĆ©zni. FĆ”jdalommal teli szĆvvel Ćzlelgette a szavakat. A betegsĆ©g sorĆ”n minden nap bement MamuskĆ”hoz a kĆ³rhĆ”zba, lemosdatta, kĆ©sÅbb pedig mĆ”r a pelenkĆ”kat is Å cserĆ©lte rajta. VĆ©gigkĆsĆ©rte az egykor Ć©lettÅl duzzadĆ³, gyƶnyƶrű fiatalasszony leĆ©pĆ¼lĆ©sĆ©t. ElÅszƶr csak a folyamatos fogyĆ”s volt lĆ”tvĆ”nyos, utĆ”na a bÅre lett hĆ”rtyaszerű, de a legszƶrnyűbb az volt, amikor a korĆ”bban gyƶnyƶrű, mĆ©lykĆ©k szemek vĆ”ltak szĆntelennĆ©. Eltűnt belÅlĆ¼k az Ć©let legaprĆ³bb csillogĆ”sa, fĆ©nye is. LĆ”tszott rajtuk, hogy Mamuska belĆ¼l mĆ”r feladta a kĆ¼zdelmet. MĆ”r rĆ©gĆ³ta el akarta hagyni a fƶldi vilĆ”got, de meghalni sem kƶnnyű, bĆ”rmilyen felfoghatatlan is.
Martyna mĆ”r akkor elhatĆ”rozta, hogy amint lehetÅsĆ©ge lesz, el fog onnĆ©t menni, amikor Ć©desanyja csupĆ”n lĆ©legzÅ Ć©s vegetĆ”lĆ³ testĆ©ben mĆ©g mindig dobogott a szĆve. Maga mƶgƶtt akarta hagyni a vĆ”rost, a sok-sok Ć”tĆ©lt szƶrnyűsĆ©get, mindent Ć©s mindenkit. MagĆ”nyos volt, de vĆ©gtelenĆ¼l eltƶkĆ©lt. Nem vĆ”rt csodĆ”t egy ĆŗjrakezdĆ©stÅl, pusztĆ”n valaminek a lezĆ”rĆ”sĆ”t.
Martyna szĆ”mĆ”ra MamuskaĀ halĆ”laĀ a megvĆ”ltĆ”st jelentette a fizikai Ć©s lelki gyƶtrelmei utĆ”n, egyben a tudatot, hogy Ćŗjra fognak majd odafent talĆ”lkozni.
Ćveken Ć”t minden nap Ćŗjra, Ć©s Ćŗjra Ć”tĆ©lte azt a furcsa Ć©rzĆ©st, amikor Ć©desanyjaĀ halĆ”lĆ”nakĀ beĆ”lltakor nem fĆ”jdalmat, hanem megkƶnnyebbĆ¼lĆ©st Ć©rzett. EbbÅl a furcsa Ć©rzĆ©sbÅl kovĆ”csolt erÅt ahhoz, hogy tovĆ”bblĆ©pjen, dolgozzon, eltartsa ƶzvegy Ć©desapjĆ”t, Ć©s estĆ©nkĆ©nt pedig orvosi kƶnyveket olvasson, amĆg le nem Ć©rettsĆ©gizik. Sokat vĆvĆ³dott a szĆvĆ©ben kialakultĀ felszabadĆtĆ³ Ć©rzĆ©ssel.Ā Lelkiismeret-furdalĆ”sa volt emiatt, amit az iskola elÅtti, kora reggeli misĆ©k sorĆ”n elmondott temĆ©rdek imĆ”val igyekezett jĆ³vĆ”tenni.
EgyedĆ¼l PĆ”vel AtyĆ”nak mert errÅl az Ć©rzĆ©srÅl mesĆ©lni. Az Atya keresztelte meg MartynĆ”t, nĆ”la volt elsÅĆ”ldozĆ³, nagyon jĆ³l ismerte Åt. Å is rendszeresen lĆ”togatta IrinĆ”t, Martyna Ć©desanyjĆ”t a kĆ³rhĆ”zban, Ć©s szĆ”mĆ”ra is a hit jelentette a kapaszkodĆ³t a szƶrnyűsĆ©gek elviselĆ©sĆ©ben. Pavel atya sokat imĆ”dkozott Irina Ć”gya mellett. A betegsĆ©g kezdetekor mĆ©g IrinĆ”val kƶzƶsen, kĆ©sÅbb mĆ”r csak egyedĆ¼l mondta, az asszony mellett. Az atya szĆ”mĆ”ra a betegsĆ©g okozta testi-lelki gyƶtrelmek az Ćr Ć”ltal kirĆ³tt szenvedĆ©st szimbolizĆ”ltĆ”k. HĆ©trÅl- hĆ©tre azzal igyekezett IrinĆ”t Ć©s MartynĆ”t vigasztalni, hogy a sok kĆnlĆ³dĆ”s Ć”tĆ©lĆ©se kikƶvezi majd az utat a MennyorszĆ”gba.Ā
Martyna apja a felesĆ©ge betegsĆ©ge sorĆ”n kĆ©ptelen volt szembenĆ©zni a valĆ³sĆ”g, szĆ”mĆ”ra elviselhetetlen lĆ”tvĆ”nyĆ”val, szĆnĆ©vel, szagĆ”val, Ć©rzĆ©sĆ©vel. Egyre tƶbbet jĆ”rt a kocsmĆ”ba, egyre kevesebbet a kĆ³rhĆ”zba, a templomot pedig messzirÅl elkerĆ¼lte. Valami aprĆ³sĆ”got mindig kĆ¼ldƶtt lĆ”nyĆ”val a felesĆ©gĆ©nek, amivel lelkiismeretĆ©t prĆ³bĆ”lta nyugtatni. A temĆ©rdek alkoholtĆ³l, amivel a fĆ”jdalmĆ”t akarta tompĆtani, egyre agresszĆvebb lett.
Martyna egyik pokolbĆ³l a mĆ”sikba jutott, amikor a kĆ³rhĆ”zbĆ³l hazaĆ©rve apjĆ”t nemegyszer sajĆ”t hĆ”nyĆ”sĆ”ban talĆ”lta a konyha hideg kƶvĆ©n fekve.Ā Ā
A busz egy hirtelen fĆ©kezĆ©ssel megĆ”llt. Egy rĆ©szeg gyalogos Ć©ppen fittyet hĆ”nyt a piros lĆ”mpĆ”ra. Az utasok mind hirtelen megkapaszkodtak az elÅttĆ¼k lĆ©vÅ Ć¼lĆ©sben, Ć©s Martyna gondolatai is azonnal visszazƶkkentek mostani Ć©letĆ©be. KifelĆ© bĆ”mult az ablakon, ugyanazzal a tompa, Ć©lettelen arckifejezĆ©ssel, amivel az Ć©letĆ©t is Ć©lte. MiutĆ”n elhagyta LengyelorszĆ”got, egy angol kisvĆ”rosban kapott munkĆ”t egy ƶregek otthonĆ”ban. Lelke kĆ©ptelen volt megbĆ©kĆ©lni a mĆ”r csak vegetĆ”lĆ³ emberek Ć©letĆ©nek elnyĆŗjtĆ”sĆ”val. Annyi szƶrnyűsĆ©get lĆ”tott mĆ”r, Ć©s annyira hatalmĆ”ba kerĆtette a tehetetlensĆ©g mardosĆ³ Ć©rzĆ©se, hogy tenni akart valamit. Hite az idÅ mĆŗlĆ”sĆ”val mĆ”r rĆ©gen elhagyta. Az Ć”ltala Ć”polt csont sovĆ”ny, magatehetetlen, zavarosan beszĆ©lÅ ā ha mĆ©g egyĆ”ltalĆ”n beszĆ©lni kĆ©pes ā emberek mƶgƶtt lĆ”tta korĆ”bbi, fiatal, erÅs Ć©njĆ¼ket. Egyre jobban tudatosult benne, hogy mennyire nemes cselekedet lenne az eutanĆ”zia. Azzal is tisztĆ”ban volt, hogy az idÅsĆ”polĆ”s Ć³riĆ”si Ć¼zlet. Minden milyen paradox.
A mƶgƶtte 2 sorral Ć¼lÅ fiatalemberek harsĆ”nyan felnevettek.Ā Mit lĆ”ttak Åk eddig az Ć©letbÅl? Fogalmuk sincs, hogy pĆ”r Ć©vtized mĆŗlva belÅlĆ¼k is vegetĆ”lĆ³, pelenkĆ”ban Ć©lÅ, fĆ©lig halott kisƶregek lehetnek egy olyan otthonban, ahol mindenĆ”ron Ć©letben akarjĆ”k majd Åket tartani, mĆ©g akkor is, ha ebbe mĆ”r beleszĆ³lĆ”suk sem lesz. CsalĆ”djuk ÅrĆ¼lt pĆ©nzt fog majd fizetni ezĆ©rt, Ć©s titokban szĆ”moljĆ”k majd a napokat, hogy mikor lesz ennek vĆ©ge.
Martyna leszĆ”llt a vĆ©gĆ”llomĆ”s elÅtti utolsĆ³ buszmegĆ”llĆ³nĆ”l. LĆ©pteinek nem volt hangja, a gumitalpĆŗ nÅvĆ©r cipÅben szĆ©p csendben tette meg a kƶzel 10 perces sĆ©tĆ”t. Nem sietett, egyhangĆŗan ballagott. A hĆ”z elÅtt rendÅrautĆ³ Ć”llt. KĆ©t rendÅr szĆ”llt ki az autĆ³bĆ³l, amikor meglĆ”ttĆ”k a kƶzeledÅ alakot a kihalt utcĆ”ban.
ā Maga Martyna Jablonski?
ā Igen, Ć©n vagyok ā vĆ”laszolta Martyna.
ā Ugye tudja, hogy miĆ©rt vagyunk itt? ā kĆ©rdezte a rendÅr.
ā Igen, tudom ā mondta Martyna rezzenĆ©stelen arccal.
ā Akkor velĆ¼nk kell jƶnnie ā Ć©s a rendÅr mĆ”r nyitotta is az autĆ³ hĆ”tsĆ³ Ć¼lĆ©sĆ©nek ajtajĆ”t.
Martyna bĆ³lintott, kĆ©t csuklĆ³jĆ”t a rendÅr elĆ© tartva hallotta a bilincs fĆ©mes kattanĆ”sĆ”t, beĆ¼lt az autĆ³ba, Ć©s hosszĆŗ idÅ utĆ”n elÅszƶr, egy hatalmasat sĆ³hajtott.